Sokat gondolkodtam, hogy is kezdjem a bemutatkozásunkat. Az, amit teszünk, ahogyan tesszük, amiért küzdünk, hogy mik az elveink, nehezen önthetőek szavakba. Azok a fiatal emberek, akikkel foglalkozunk már egy teljesen új világba születtek és élnek, mint mi. Van, amelyiküknek már az apja sem volt katona és csak elbeszélésekből és filmekből van sejtése a hadseregekről.
De nem is ezt akarjuk nekik bemutatni, megtanítani. Ez csak eszköz.
A fegyelem, a kemény fizikai képzés, a megerőltető pszichikai feladatok, bátorságpróbák, mind egy célért vannak. Olyan önismereteket szereznek meg vele, amit sehol máshol: tűrőképesség, beilleszkedés, döntéshozatal rövid időn belül vagy éppen stresszhelyzetben, bajtársiasság, pontosság, együttműködés a csapattal vagy akár a csapat vezetése.
Tudjuk, hogy amit teszünk az jó.
Nem azért, mert már évtizedek óta csináljuk. Nem azért, mert a parancsnokaink, vezetőink elismerték és ezt mondják. Nem azért mert mások, kívülállók, a szülők ezt mondják.
Azért, mert ezek a fiatalok mondják! Sőt, néha nem is mondják, de a következő évi táborba is eljönnek, és utána is. És egyszer csak nem látjuk Őket a táborban, de találkozunk velük valamelyik rendvédelmi iskola padjaiban.
Mi ezért küzdünk, ennél több nekünk nem kell.
